Freehand drawing
In the world of autonomous and institutionalised artistic creation, personal knowledge and the artist’s manual gesture system have been of primary importance for centuries. A form-based analysis of the world around us, an understanding of its structure, and the recording of it by hand all play an indispensable role in the development of these faculties. The process of drawing is, at the same time, a means of understanding and recreating. In the study of forms, it is not only the observed object that is framed for interpretation, but its surroundings, its situation in space as well. The activity of drawing can be understood as a modelling of quasi-autonomous research (process description). In my pedagogical practice, I strive to preserve the classical, traditional ways of visual representation and depiction, while also constantly rethinking and supplementing these with current theoretical and practical approaches.
Szabadkézi rajz
A képzőművészeti alkotófolyamat autonóm és intézményesült világában évszázadok óta elsődleges fontosságú a személyes tudás, a művész manuális gesztusrendszer. Ennek kialakításában játszik nélkülözhetetlen szerepet a minket körülvevő világ formai analízise, struktúrájának megértése és annak szabadkézi lejegyzése. A rajzolás folyamata: egyben a megértés és az újra alkotás útja is. A formatani tanulmányok során nem csak a megfigyelt tárgy, hanem annak környezete a téri helyzet és annak viszonyai kerülnek értelmezési keretbe. A rajzolás tevékenysége, mint kvázi önálló kutatás modellezése (folyamatleírás) értelmezhető. Pedagógiai gyakorlatomban arra törekszem, hogy a leképzés és ábrázolás klasszikus, hagyományos módozatait megőrizzem miközben folyamatosan újra gondolom, kiegészítem a kurrens elméleti és gyakorlati megközelítésekkel.
Artistic anatomy
In addition to the external, representational analysis of the human body, the artistic study and understanding of its inner structure – the skeletal frame and the muscles that animate it – have been part of the artistic process from the beginning. The aim is to reveal the internal system of connections, the invisible, hidden fabric: the process of unravelling the underlying structure behind the object-surface is the process of artistic anatomy. Methodology: the geometrical order of reasoning makes it possible to organise complex organic forms (skeleton, musculature) within abstract space (function, understanding). The combined use of anatomy and geometry provides help, as well as a means, for transcription (from three to two dimensions). Anatomical drawing is a kind of teaching tool that can be used to acquire the aforementioned body of knowledge more effectively. Furthermore, it also provides a basis for – and opens the door to – what is referred to as autonomous “image-creation” (whatever that actually may mean – as we are talking about something that is constantly changing). Through it, we can create a model where we can explore the fundamental questions of form and content, surface and construct. The human body has traditionally been the subject of art, through which artists have formulated their questions and made their statements – although early modernity changed this relationship and turned our attention away from surface creation and toward the abstract structure within. From time to time, nature reminds us of our organic existence; in our old age and illness, it draws our attention to our embodied existence.
Művészeti anatómia
Az emberi test külső, látványelvű elemzése mellett a belső konstrukció, a vázszerkezet és az azt dinamizáló vázmozgató izomzat művészeti szempontú tanulmányozása és megértése a kezdetektől a művészi alkotófolyamat része volt. A belső összefüggésrendszerek, a láthatatlan rejtett szövet megmutatása a cél: a tárgyfelszín mögött meghúzódó szerkezet felfejtésének folyamata a művészeti anatómia folyamata. A módszertan: az okfejtés geometriai rendje, lehetővé teszi a bonyolult organikus formarend (csontrendszer, izomrendszer) absztraháló térbe rendezését (funkció, megértés). Ez a módszertan lehetővé teszi a bonyolult organikus formarend (csontrendszer, izomrendszer, az emberi test konstrukciója) absztraháló térbe rendezését (funkció, megértés). Az anatómia és geometria együttes használata segítséget nyújt és eszközt jelent az átírása (3dimenzió-2dimenzió). Az anatómia rajz egyfajta taneszköz, amely használatával a fentebb már vázolt ismerethalmazt eredményesebben sajátíthatjuk el, továbbá alapot képez és ajtót is nyit az úgynevezett önálló „képalkotás” (jelentsen ez bármit is – hisz egy folytonosan változó dologról beszélünk) irányába. Modellt alkothatunk általa, ahol a forma és a tartalom, a felület és a konstrukció alapkérdéseit vizsgálhatjuk. Az emberi test tradicionálisan a művészet témája, a művész ezen keresztül fogalmazta meg kérdéseit, tette meg állításait, jóllehet a korai modernitás megváltoztatta ezt a viszonyt és a felület képzés helyett a belső elvont struktúra felé fordította a figyelmünk. A természet időről időre figyelmeztet organikus létünkre; öregségünkben és betegségeinkben a testbe zárt létezésünkre.
Digital morphology
Digital form creation
Alongside analogue-manual form-making (done by hand based on observation), digital modelling and procedural/parametric/generative form creation are now increasingly common. The results of computer-aided form support and generation are now inevitably embedded in our object culture and are becoming a dominant part of art education. In education, the analogue means of creating of form based on observing what is seen comes before the digital. This conditions students at an elementary level to transpose what they see in three-dimensions onto the two-dimensional plane (drawing) and to create spatial forms manually (sculpture). In the future, the uniqueness and novel economy of new technologies of construction (see, for instance, additive processes, 3D printing) will place additional focus on digital form-making.
Digitális formaképzés
Az analóg-manuális (a „megfigyelés után kézzel” végzett) formaalkotás mellett ma már egyre elterjedtebb a digitális modellezés és a procedurális/parametrikus/ generatív formaképzés. A számítógépes forma-támogatás és generálás eredményei mára megkerülhetetlenül beépültek a tárgykultúrába és a művészeti képzés meghatározó részévé kezdenek válni. Az oktatásban a digitálist megelőzi az analóg, a látvány megfigyelésén alapuló formaképzés. Ez elemi szinten kondicionálja a hallgatókat a háromdimenziós látvány két dimenziós síkba történő transzponálására (rajzi), illetve a három dimenziós manuális formaalkotásra (plasztikai). Az új kivitelezési technológiák (lásd például az additív eljárások, 3D nyomtatás) egyedisége és újfajta gazdaságossága a jövőben további fókuszt helyez a digitális formaalkotásra.