The collection is open and in continuous use, as most of the objects are still in good use as classroom and teaching material. Use can lead to wear and tear, but at the same time the classification and protection of the collection ‘removes’ the objects from daily use, and as a result the tactile experience is lost and the object becomes museumised.
A gyűjtemény nyitott, és folyamatos használatban van, mivel a tárgyak többsége szertári, oktatást segítő anyag, most is jól használható. A használat elhasználódást is eredményezhet, ugyanakkor a gyűjteményi besorolás és védettség „kiszedi“ a tárgyakat a napi használhatóságból, ennek következtében a taktilis élmény eltűnik a tárgy múzeumizálódik.
Drawing studios in European academies and various workshops were structured in a similar way from the beginning. Students first copied pattern sheets, then plaster and other casts of classical sculptures, followed by drawing from a live model. Copying plaster casts was important for several reasons. In addition to facilitating a controlled acquisition of the technical elements of drawing, it also provided an important terrain for aesthetic education. Furthermore, the art objects selected for copying also aided in defining the classical concept of beauty.
A rajzi stúdiumok az európai akadémiákon és a különféle műhelyekben a kezdetektől hasonlóan épültek fel. A művészhallgatók előszőr mintalapokat, majd klasszikus szobrokról készített gipsz-és egyéb öntvényeket másoltak, ezt követően következett az élő modell utáni rajzolás. A gipszöntvények másolása több ok miatt volt fontos. Egyrészről a rajzolás technikai elemeinek jól kontrollált elsajátításának lehetőségét nyújtotta, másfelől az esztétikai nevelésnek szintén fontos terepe volt, valamint a klasszikus szép fogalmának definiálásában segítettek a másolásra kiválasztott művészi tárgyak.
Running on the border of the 6th and 7th districts of Budapest, Király street was famously called in the past century “the most emblematic (Buda)Pest street” by the writer Gyula Krúdy. The neoclassical buildings on Király Street – some of them belonging to the national heritage list – now all await renovation or demolition. Amongst others, 25–29 Király Street, three nationally “protected” buildings adjacent to each other were for sale. This visualization is based on 27 newspaper articles published since 2004 in 12 different papers, written by journalists committed to meticulous research on some of these processes and manipulations of the increasing globalization of Király Street. Analysis of the relationship of different companies, firms and people who were involved in one way or another in the procedure of selling these real-estate reveals a vastly complex network. The visualization displays people’s and companies’ affiliations differently, aiming to reveal a particular kind of power, decoding a convoluted, not at all transparent process which was applied in other 13 cases in the past 6 years along Király Street in Budapest. The network analysis of King Street 25–29 reveals a pattern that served as a model for the privatization of several buildings in Budapest, which greatly contributed to the fact that the capital city lost part of its important architectural heritage without realizing and any profits, financial gains.
Az ábra két Budapest szívében található, műemlékké nyilvánított lakóház adásvételi folyamatának hálózati topográfiáját mutatja be. Az oknyomozó újságírói cikkek alapján összeállított adatokat hálózatelemzési módszerekkel dolgoztuk fel. Az elemzés során készített hálózati térkép egy rendkívül összetett, komplex folyamatot tár elénk, amelynek lényege, hogy egy egyszerű adásvételi folyamat során mobilizált kapcsolatokat teszi átláthatóvá. A szereplők között feszülő viszonyrendszer megrajzolása révén aprólékosan kidolgozott korrupciós hálózat tárul elénk, melynek különlegessége, hogy az elmúlt 6 évben Budapest világörökségi területén végbement adásvételi ügyletek közül 13 lényegében ugyanezen tranzakciós mechanizmuson keresztül valósult meg. A Király u. 25–29, hálózati elemzése tehát egy olyan gazdasági modellt fed fel, amely sablonként szolgált tucatnyi budapesti ingatlan privatizációjához, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a magyar főváros fontos építészeti emlékeket veszítsen el az önkormányzatok legcsekélyebb haszna nélkül.
